Derűszóró kedélyfecskendő

Napok óta gyerekkorom egyik kedvenc jugó rajzfilmjének zenéje motoszkál az agyamban, ssak dúdolgatom magamban szórakozottan.

Baltazar professzor volt a rajzfilmsorozat címe. A professzor egy szórakozott feltaláló volt, aki  - idézem: "...törte, egyre csak törte a fejét....míg végül kipattant agyából a derűszóró kedélyfecskendő ötlete!" Tüneményes, szívmelengető, könnyed, emberi történetek voltak. Imádtam őket.

Nem véletlenül nosztalgiáztam rajta napokig.
Nekem is szükségem volt valami hasonlóra, egy derűszóró kedélyfecskendőre, ami elűzi a tél összes nyűgét és vidámságot varázsol az életembe.
Valamire, ami azonnal jókedvet varázsol és energiával tölt fel anélkül, hogy elnehezítene.

Szórakozottan lapozgattam egy fedelét vesztett régesrégi képeslapot, mire megpillantottam benne egy nagyon ígéretes túrófánkot.
Gyanakodva húztam össze a szemöldökömet: hát mi lehet jobb az én jól bevált pihekönnyű, abbahagyhatatlan túrófánkomnál??

Ahogy végigolvastam a receptet azonnal rájöttem, hogy megtaláltam az igazit!
Ez lesz az!
Éppen volt is otthon minden hozzá - a múltkor véletlenül vettem egy kiló réteslisztet, azóta is azon mérgelődtem, mit fogok én vele csinálni. Volt túró és joghurt is  - kereskedelmi mennyiségben a hűtőben.
A lekvárkészletemet pedig pont pár napja szemléltem szomorúan, hogy csak nem akar fogyni, mintha az éj leple alatt osztódással szaporodnának a spázjban.

Na de most!

Kevertem, kavartam, és kb. negyedóra múlva vidáman ficánkoltak a szép kis világosbarna túrófánkocskák az olajban.
Olyan gyorsan tüntettük el őket az Anyukámmal, hogy még idejük sem volt megmelegedni...azaz akarom mondani: kihűlni a tányéron. Putty bekaptuk mindet, de be ám! Porcukrostul, lekvárostul..na jó, a papírtörlőt azért nem ettük meg, nem ettünk mi meszet...oppardon cellulózt, ott még nem tartunk. Habkönnyű, puha, finom, ropogós és belül laza....hát  mi kell még a boldogságunkhoz?
Ez a valódi derűszóró kedélyfecskendő, én mondom neked! Nem? De!

Nem hergellek tovább a mondandómmal - persze, mondhatnád, tele pocakkal könnyű órákig anekdotázni ...és igazad is van.
Vágjunk hát bele, jöjjön aminek jönnie kell: az IGAZI, habkönnyű villámgyors túrófánk.

Vaníliás túrófánk

4 személyre (..vagy kevesebbre, éhségtól és mohóságtól függően...)

Hozzávalók

25 dkg túró

25 dkg rétesliszt

3 dl natúr joghurt

3 egész tojás

1 zacskó sütőpor

csipetnyi só

fél liter olaj

vaníliás cukor

baracklekvár

Elkészítése:

A túrót szitán vagy villával áttörjük, majd  a joghurttal , a tojással és a csipetnyi sóval kikeverjük.

Folyamatosan hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet.

15 percre letakarva a hűtőbe rakjuk, ezalatt picit megdagadnak a lisztszemcsék.

Az olajat felforrósítjuk egy mélyebb serpenyőben, majd olajozott vagy vizezett kanállal kis galuskákat vagy gombócokat formázunk. Mindkét oldalát világosra sütjük.

Megszórjuk vaníliás porcukorral , majd baracklekvárral, vagy más lekvárral tálaljuk.

Jó étvágyat!

(..és hogy a másik fél is hallgattassék meg, itt egy írás róla a másik blogomon, a Mártásosak-on:

http://martasosak.blogspot.hu/2013/10/a-veg.html )