Vad-vada-vadas

Nem tudom, ki hogy van vele, de a vadas nagy kedvencem....főleg marhából, de másból is isteni finom.
Most éppen tarja volt itthon, már untuk nagyon a rántotthusit, és volt a mélyhűtőben egy múltkori tepsis sült hús alól megmaradt vadasalap . Nem is az volt, de az lett belőle, mert a sütőben sült húst szoktam zöldségágyra rakni, és kicsit sok lett alatta a répa-zeller-fehérrépa-hagyma kombó.
Nem akartam kidobni, így hát megturmixoltam és mélyhűtőbe vele...jó lesz ez még szűkösebb (értsd: lustább) napokon.

Szóval ott figyelt ez a mélyhűtött cuccos pár hónapja, meg árván bambult a maradék tarja - így hát uccu neki, legyen akkor vadas....nem baj, ha nem marha, disznóból is jó, jó szaftos hús a tarja, éreztem, hogy jó lesz.

De az ám, mi legyen hozzá, ami felszívja azt a sok jó vadas szaftot?
A tészta, a szarvacska adva volt, de azt nem akartuk mégse.
Na jó, akkor legyen zsemlegombóc - eddig bevallom, életemben egyszer csináltam, elmondhatatlanul borzalmas lett, így  elvette a kedvemet egyelőre a kísérletezéstől (szétesett az első vízre...brrr).
Ok, akkor legyen krumpligombóc - az meg korábban, első és eddigi utolsó kísérletemként - olyan lett, mint az ágyúgolyó, akár ölni is lehetett volna vele. Másik véglet, nem jó.

Barangoltam kínomban ide-oda, míg végül felordítottam, hogy igen, legyen knédli.
Puha, tökéletesen felszívja a szaftot, ez kell nekünk!
Nézem az apróséf receptjét - szép leírás, követhető fázisfotók, még gőzölőnk is van, klassz hozzászólások, amikből tanulni lehet - csináljuk hát.
Időnk mint a tenger, 100 perc...ajjaj, azért már mégis!
No, tényleg valami ennyi idő alatt lett kész, bár pihent az rendesen közben.

Azalatt megpirítottam kis olajon a vékonyra szelt, pirinyót kiklopfolt husit, majd egy kis vegetás vízben megpároltam. Csak egy kis sót kapott, mivel korábban már jól megfűszereztem a vadasalapot, azaz a belecsurgott a húsra rákent fűszer még a múltkor...bors is bőven volt így benne, plusz fűszer nem hiányzott.
Szóval a vadasalapot lágyítottam tejföllel és pici citromlével megsavanyítottam. Már ez  maga is isteni volt...
Már csak a knédlire vártam.

Hát, mit mondjak, megérte, még másnap is isteni lett, kicsit átgőzölve.
Ezen túl ezt fogom csinálni, nagyon felbátorodtam. Nekem 16 darab lett belőle, így legálisan ehettem többet...Nem ? De!

Bármilyen szaftos kajához, jó, akár pörkölthöz is, más mártásos cuccoshoz, csodásan felszívja a szaftot.

Tehát a knédlirecept a következő - apróséf szerint:

20 dkg rétesliszt
40 dkg sima liszt
1 tojás
1 tojássárgája
2 dkg só
2 dkg cukor
2 teáskanál barna rum
2 teáskanál étolaj
2 dkg élesztő
3 dl víz

( Nem elcsodálkozni a rumon, az szépen felfújja, csöppet sem lesz rumillatú).
Az egészet összedagasztjuk, lisztezett felületre tesszük, meggömbölygetjük.
Kiolajozott tálra rárakjuk, a tetejére is pici olaj kerüljön, hogy ne száradjon ki.
Kb. 60 percig  meleg helyen kelesztjük a duplájára.
Majd kiborítjuk, henger formára sodorjuk, darabokra vágjuk - mi 16 darabra - majd picit pihentetve -1-2 perc csak- a gőzölőbe rakjuk.
Nekünk volt gőzölőedényünk, akinek nincs, csinálhat - lábas aljába pár kiszúróformát rak, vizet önt rá, majd arra egy kerek tortaforma alját és rá szilikonos sütőpapírt, erre jönnek a kis gombócok - a képen is ezt mutatjuk, hogy meg lehet csinálni - tisztes távolságra egymástól, mert szépen összenőnek ( persze akkor sincs baj, szétválaszthatók kézzel).

Lefedjük, kb. negyedóra alatt nagy lángon átgőzöljük.
Ja, és fagasztható is, azt írják, de  másnap pár perces átgőzöléssel olyan lesz, mint a frissen készült.

Jó étvágyat!