Almárium

Ősz van, érik az alma. Most lehet kapni isteni savanykás almát. Ha alma, hát almás pite!

Almás pite....hát nem is tudom, van-e olyan valaki, aki ezt nem szereti.

Legalább egy tutibiztos recept van minden családban, amire esküsznek a készítők és evők, nem engednek a recepten semmit sem változtatni, generációkról generációkra öröklődik változatlan formában.

A mi családunkban a legendás almásrecept egy tüneményes szomszéd nénitől származik.
Évek óta ugyanezt készítjük, és nem bírjuk megunni sose. Még én is szeretem, pedig nem vagyok egy echte almáspite-fan, elhihetitek. Igaz, csak langyosan vagy melegen tudom  megenni, de mindegy is.

Annyira egyszerű süti, hogy a párom is megtanulta az Anyukámtól,  - férfi létére élete első és tökéletesen elsajátított sütije volt -  de annyira, hogy a múltkor a kóstolót az Anyukám egy darabig gyanakodva eszegette, a kérdésre, hogy vajon nem ízlik-e pedig azt mondta, hogy azt hittem, hogy én csináltam.
Hát, ennél nagyobb elismerés nem kell.

Nem vagyok olyan dög, hogy én bezzeg kotlok a családi "almáriumon", nem ám, szívesen megosztom veletek is a pontos know-how-t.
Süssétek, egyétek, arassátok le a babérokat, amerre jártok.
Nektek se legyen jobb, legalább titeket is gyötörni fog a család, a barátok, haverok, barátosnék, hogy ugyan hozzál már egy tepsivel a következő bulira! Mert ez lesz, ezt garantálom.

Most iderakom már  a receptjét is, mert kértétek a korábbi bejegyzések után - én ugyanis szinte semmit nem szoktam mérni, csak úgy érzésre főzök, de a sütemények hozzávalóit  én is szépen, gondosan, szinte rituálisan kimérem. Bevallom, ért már pár meglepetés, mikor nagy mellénnyel csak úgy szemre készítettem valamit. ....nem is lett néha ehető. Szóval, kár a gőzért, a sütés alázatra tanít.

Ez egy pofonegyszerű tészta, a legmunkásabb része az alma hajszálvékonyra szeletelése, a többi gyerekjáték. Kezdő háziasszonyok/emberek is bátran elkészíthetik.

Ha végigolvassátok a receptet, lehet, hogy a gyakorlottabbaknak feltűnik, hogy cukor csak a tésztájában van. Nem elírás, tényleg csak abba kell, de az bőven elég hozzá, nem lesz ehetetlenül savanyú az almától. Ezért egy pici szeletet még az enyhe cukorbetegek is ehetnek belőle, nem lesz belőle bajuk. A szeletelés után meg aki akarja, meghintheti porcukorral, bár én nem kedvelem, mikor recseg a fogam alatt. Meg minek. Az alma íze kell, hogy domináljon, nem? De!

A másik trükkje - mivel ez egy linzertészta-szerűség -  a hideg zsiradék, a margarin . Ha megolvasztjátok - mint azt a párom többször megpróbálta, anyám mindig kiszúrta, hogy lustázott, és meg is rótta ezért - belemegyt a lisztbe, megnehezíti azt, ezért szalonnás lesz tőle a tészta, nem képes feljönni. Tehát hideg margarin vagy vaj, és ha kézzel állítjátok össze hideg kéz - meg fej, hogy ne hagyjatok ki belőle semmit.

Most kapható még isteni finom savanykás alma, az való ehhez, az édesebb almánál se ugorjatok ki a házból, legfeljebb kis citromlével meghintitek, ...oszt jónapot.

Lisztből a múltkor tök véletlenül réteslisztet használtunk. Hát, sokkal finomabb lett, mint a sima liszttel. Főleg azért, mert a hihetetlen mennyiségű alma nem volt képes a tésztát eláztatni. Hát azért.
De lehet, hogy felesben is jó - fele sima liszt, fele rétesliszt. Próbálgassátok ki.

A receptet, ha kinyomtatjátok ugyan tűzzétek már ki valami jól látható helyre, és szépen pipálgassátok ki, hogy minden benne van-e, megéri a checklist-ázást.

Na tehát, itt a fotó az almáspitéről - igen-igen, valóban úgy néz ki, mint egy ÓÓÓRIÁSI keksz.
Nem, nem keksz. Almáspite.

No, és akkor a recept.....aztán kérem szépen beszámolni a sikerekről  nekem itt a megjegyzéseknél.

Almás pite ahogyan mi szoktuk....

50 dkg liszt

20 dkg porcukor

20 dkg margarin

2 egész tojás

1 csomag sütőpor

egy kiló savanykás alma

A lisztbe beleszórjuk a sütőport.

A hideg margarint belevagdaljuk vagy reszeljük nagylyukú reszelőn a lisztbe, majd laza mozdulatokkal hideg kézzel összemorzsoljuk.

Hozzákeverjük a porcukrot, majd a tojásokat egyenként hozzáadjuk és összeállítjuk ezzel is.
Nyugi-nyugi, össze fog állni a tészta percek alatt,  kellemesen puha és finom tésztát kapunk ezzel.
Tehát se víz, se tej, se tejföl, a két tojás simán összefogja. 

Ha összeállt, két részre osztjuk, egy kicsit kisebb és egy értelemszerűen nagyobb részre.  Az egyiket a hűtőbe berakjuk.

A nagyobbik felét egy kizsírozott-lisztezett tepsibe egyenletesen elnyújtjuk.

Egyenletesen rászeleteljük uborkagyalun az almát - héja nélkül, a tetejére őrölt fahéjat szórunk, lehet sokat.

Cukor nem kell rá.

Kinyújtjuk rá egyenletesen a másik felét és villával megszurkáljuk.

Légkeveréses sütőben 175 fokon, kb. 35-40 percig sütjük, amíg szép halvány barnára nem sül.
Nem nagy hőmérsékleten, sokáig süttük, gázsütőben lehet akár egy óra is, hogy mindenképpen megsüljön az alja. 

Ha kibírjuk, hagyjuk a tepsiben kicsit hűlni, majd felszeleteljük és megesszük.
Azért hagyjuk langyosodni, mert frissen a teteje ropogós és összetörik. Ezért a sütőből való kivétel után egy ritka szövésű, tiszta konyharuhával letakarjuk  és csak kb. 1 óra múlva esszük, akkor már szeletelhető. Ha marad, a ruhára tegyünk egy nylont, majd arra is egy ruhát - hogy odaszorítsa hozzá és másnapra az egész isteni puha lesz. 

Nem adunk belőle senkinek, ha megoldható. Legjobb, ha titokban tartjuk az egész sütést. Ha tudjuk.

Langyosan a legfinomabb.

Jó étvágyat hozzá!