Padlizsánosz pátosz

Imádom a padlizsánt!
Kicsit megosztó kaja, mert van, aki nem nagyon bírja az állagát és az ízét. Szerintem kicsit a velőre hajaz, finom, puha és isteni az íze. Kiváló húspótló, nagyszerűen emészthető, értékes étel - feltéve ha nem csak rántva ismerjük és készítjük el. Ja, és az ára is abszolút baráti és tényleg egész évben kapható, de igazából ennek is most van a szezonja.

Nohát, főleg rántva ismerik az embertömegek, mert kevesen szeretik grillezni. Valamiért sokan tartanak tőle, hogy nem sül át eléggé, vagy netán túlsül, megég és ehetetlen lesz.
Nem kell ettől félni, megoldható szépen a dolog zárt helyen is, lehet nyugodtan gázon vagy villanysütőn is grillezni,vannak ehhez kiváló eszközök, kontakt grillezéshez, hasonló lesz az íze, mint faszénparázson. Na jó, nem ugyanolyan, én elismerem, de legalább nem gyullad ki a fél lakhely.....na, azért ez is valami, nem? De!

Szóval a grillezett padlizsán a mai menü - egy adag mustáros tarjával. Csak hogy hús is legyen a húsimádóknak....

A szép fényes, feszes héjú lilaruhás nőket..akarom  mondani padlizsánokat válasszuk barátunknak, amiknek a szára is szép, ép, és nem száraz. Amelyik darab ráncos, vagy ütődött, jó messszire kerüljük el, nem ehető. Vagy legalábbis gasztrománoknak.

Tehát:
megmossuk, karikákra vágjuk  - igen , héjastul. Picit besózzuk,  - nem, nem hagyjuk állni, hogy kicsurogjon a keserű leve, mert bárki bármit is mond, annak olyan nincs. Szóval azonnal használható.
Leheletnyit ecsettel mind a két oldalán beolajozzuk, picit belisztezzük, hajszálvékonyan és kész. Vagy a grillrácsot, de inkább a padlizsánt olajozzuk.
Mehet a grillre, pár perc alatt szép csíkosra sül.

Ehhez itt a képen rizs a köret és mustáros tarja.

A mustáros tarja- mert a mustár a másik nagy és örök kedvencem, talán már említettem is korábban - nagyon egyszerűen elkészíthető.

A titka, hogy a húsdarabokat leheletnyit beleforgatjuk lisztbe és kevés forró olajon megpirítjuk pár perc alatt, hogy odakapja a hő. Állítólag megdőlt az az elv, hogy ez bezárja a hús pórusait és így szaftosabb lesz, de nyugodtan próbáljátok ki, ez tényeg igaz, egész más a hús íze így, mint ha csak párolódni rakod fel.  Próbálkozni ér! Nem ? De!

A hirtelen pirítás után, mikor kis színt már kapott a hús, beledobunk  a visszamaradt olajba - ne legyen sok, nem finom zsírosan - pár karika sárgarépát és fehérrépát, pici zellerdarabkát és 1-2 ( nem több!) almagerezdet, ezeket is megpirítjuk, éppenhogy, majd pici paradizsompürét ( elhagyható), vagy édes paradicsomot is beledobva, egy kanál finom, kicsit csípős - dijoni főleg - mustárt rábobunk, sót, borsot egyéb fúszereket ízlés szerint - ( szerintem pici őrölt fahéj csodát tud tenni ezzel is) ebben megpároljuk a zöldségeket, és a rárakott húst.

Mikor már elég puha minden, kivesszük a húst, megturmixoljuk - ha akarjuk, de nem fontos -  a megfőtt zöldségeket, egy kis kanál tejföllel vagy tejszínnel elkeverjük, majd tálaláskor a húsra vagy a köretre rakjuk a szószt.
Én még mindig úgy találtam, hogy plusz egy kanál mustár elfér rajta. Ne legyen azért nagyon savanyú, ezért van hozzá a paradicsomszósz, vagy sűrített paradicsom, hogy kompenzálja a mustár savanyúságát, de ha nagyon túllőttünk a mustározáson, egy pici méz mindig segít.
Ezt kóstolni kell - még én is szoktam, nehogy ehetetlen legyen a kaja.

Kész is vagyunk, és akkor terítsünk meg szépen, legyen színes a teríték, étvágygerjesztő - ha még nem lennénk amúgyis elég éhesek, -  és valami finom kis savanyúsággal, koviubival, csalamádéval, vagy mostanában birsalmakompóttal lassan, falatonként kiélvezve az ízeket együk meg mindet.
Ja, ha esdeklő szemekkel néz ránk a párunk, hogy ugyan adjunk már neki is  a padlizsánból, mert milyen jó étvággyal esszük, megenyhülhetünk és adhatunk....csak azután majd mindig ezzel fog nyaggatni, még ha húsimádó is! Én szóltam!